Egészség

Mindenki szeretne hosszú ideig egészséges lenni, és teljes életet élni. Talán többségünket nem is az öregkor közeledte aggaszt, hanem az öregkorral járó egészségromlás eljövetele. A keleti kultúrákban általánosságban elmondható, hogy az idős emberek nagy tiszteletben állnak, mert koruk azt jelzi, hosszú ideig képesek megőrizni az (élet)energiájukat, és ez valóban nagy érdem. Az egészséget ugyanúgy művelni kell, mint egy kertet, ha azt akarjuk elérni, hogy pompázzon. Magokat kell vetni, néha kigazolni, és aratni, valamint megcsodálni pillanatnyi, vagy évszak szerinti változásait. Az emberi test (mikrokozmosz) egységben áll a körülöttünk élő Világgal (makrokozmosz), melynek szerves részét képezi, és fordítva.

Hajlamosak vagyunk lebecsüli az öregkort, és lehetőség szerint a fiatal kort szeretnénk meghosszabbítani, akár mesterséges eszközöket, illetve anyagokat is bevetve.

Az érett és idős kor azonban megszerzett élettapasztalatot és tudást jelent, mely jobb esetben az élethez, az egyetemes léthez kapcsolódó bizalmat rejt. Hát nem ezt a kort volna illendőbb meghosszabbítani, amennyire csak erőnkből futja? A keleti kultúra ekként vélekedik.

Egészségünk fenntartásához a legfontosabb, hogy életvitelünket kell a természet törvényeihez igazítani.

Az egészség megőrzésének négy alapfeltétele van, állítja a Sárga Császár nevéhez kapcsolható mű, a Nei Ching, mely több ezer éves, egészséggel és gyógyítással kapcsolatos korai írásokat összefoglaló gyűjtemény, és amely a hagyományos kínai orvoslásban ma is alapműként szolgál.

Ezen alapfeltételek a következők:

• Az elme ápolása
• A megfelelő testedzés
• Megfelelő étrend
• A folytonosan változó környezethez való megfelelő alkalmazkodás

Ha végigvesszük ezeket az egyszerű alapelveket, láthatjuk, hogy az egészség nem gyógyszerekkel, étrend-kiegészítőkkel, vagy egyéb kemikáliákkal fenntartandó, és a kor előrehaladtával kötelező érvénnyel jelentősen megromló tendencia, hanem eredendően szerves részünk, a bennünk és körülöttünk lévő harmónia és az egység összhangja, és annak „mellékhatása” fiatal, és idősebb korban is.

Egészségünk ápolásához legfőképpen külső és belső gyakorlatok szükségesek, de nem csupán azok. Gyakorlatnak nevezhetünk minden olyan odafigyelést és kontrollt, (gondolatot is) amely célzottan belsőnk felé irányul. Elsősorban azonban kitartónak és elhivatottnak kell lennünk, mégpedig hosszú időn keresztül. Egészségünk nem egy magától működő rendszer. Oda kell rá figyelnünk életünk minden pillanatában, mint ahogyan önmagunkat, és karrierünket is szépen, egymást követő lépésekkel építgetjük. Ne higgyük, hogy ez olyan nagyon bonyolult, és minden esetben sok erőfeszítést követelő munka. Valójában nagyon egyszerű, csak a megváltozott életmód és életfelfogás mostanra, az elmúlt pár száz esztendő alatt mindennapjainkban oly mértékű változásokat hozott, hogy attól amit korábban nemes egyszerűségnek, és magától értetődőnek hittek és gondoltak, a köznapi felfogás mára szakadékként választódik el.

Ha elhanyagoljuk, és kontroll nélkül hagyjuk az elménket, hatványozottan jelennek meg a mindennapi életben felmerülő problémák, melyekkel kapcsolatban azt gondoljuk, talán valamely külső tényező miatt alakult úgy. Holott az események oly módon alakulnak körülöttünk, mint ahogyan a mentális energiáink kivetülnek, egyszerűen szólva: környezetünk alakulása az elme által kivetített energia megnyilvánulásai. Még egyszerűbben: azt kapjuk vissza, amit kifelé adunk.

Ezért fontos tehát az elme ápolása. Valamint azért is, hogy érzelmeinket uralni tudjuk. A hevesen megélt öröm, bánat, szomorúság, gyűlölet vagy félelem, mind kibillenti az elmét, és sok energiába kerül az egyensúly visszaállítása. A legjobb minden esetben a középút-felé tartani, és nem engedni a szélsőségeknek. Talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az elme állapotának megfelelő művelése az egyik legfontosabb teendőnk, de az egészség fenntartásához és megőrzéséhez e mellett másra is szükség van.

A testedzés fontosságáról és minőségéről tengernyi irodalom és oktatási anyag próbál tájékoztatást adni, nyugodtan merüljünk bele az információgyűjtésbe, megéri. Akadnak azonban olyan alapfogalmak, amelyekkel jó, ha tisztában vagyunk, mert jelentősen megkönnyíthetik későbbi dolgunkat, és elkerülhetünk számunkra kevésbé szerencsés (mellék)hatásokat, valamint időt spórolhatunk.

Testedzés

A testedzés sokak számára a konditerem, aerobic, futás, csoportos torna, biciklizés, vagyis minden olyan testmozgás, amely a sport címszó alá tartozik, és amely általában azt tűzi ki célul, hogy megfelelő időre emelje a pulzust, így elősegítve a zsírpárnák égetését, vagy egyszerűen szólva így segít kiütni, kiúszni, kifutni magunkból a nap folyamán felgyülemlett stresszt. Az ily módon végzett testmozgás azonban nem biztos, hogy hosszútávon is a javunkat szolgálja. A gyors légzéssel több oxigén jut a szervezetünkbe, amely így hamarabb öregszik, szívünk gyorsabban ver, testünk minden tagjában felgyorsul a véráram, egyszóval a legtöbb sportszerűen végzett erőnléti testedzés szervezetünk számára jókora többlet-energiába kerül, és a megélt stresszhez hasonlóan öregedés-gyorsulást vált ki.

A kínai kultúrában a testedzés jelentős és hosszú volumenű fejlődésen ment keresztül, eredete több ezer évre visszamenőleg nyúlik vissza, ezért pedig érdemes belőle tanulni. A kungfu (nyugati eredetű összefoglaló jelölés a kínai harcművészetekre) művelése tekinthető az aktív mozgásos önművelés egy fajtájának, melyhez, ha azt valóban megfelelő hatékonysággal szeretnénk művelni, kirobbanó erő, gyorsaság és dinamizmus szükségeltetik. Kérdezhetnénk, az így művelt mozgás nem terheli meg a szervezetet? A válasz pedig az, hogy de igen, megterheli, majdnem úgy, mint a konditerem, a sebesülések felmerülésének tekintetében pedig még jelentősebb a kockázat. Kevés olyan harcművész akad, akinek egyetlen testtája sem hordoz maradandó behatások nyomait. A különbség azonban az, hogy a hagyományos kínai harcművészetek művelői nemcsak a testüket edzik, hanem a szellemüket is, és a mozdulatok gyakorlását megfelelő légzéssel ötvözik. Ez pedig nagy különbség.

A kungfu megfelelően művelt, dinamikusnak mondott stílusai mindazonáltal még így is jelentős erőfeszítést kívánnak. Ezért pedig a hagyomány szerint csak bizonyos korig gyakoroltak minden keménynek mondható, a test és az inak feszültségével kivitelezhető mozdulatokat, melyet a kungfu átfogóan külső stílusoknak nevez. A fiatal évek elmúltával, vagy középkor tájékán inkább a belső gyakorlatokra helyeződött a hangsúly, mellyel az addig megszerzett tudást is elmélyítették, testüket pedig továbbra is egészséges formában tarthatták. Ezzel kapcsolatban azonban ne gondoljuk, hogy egy koros harcművész küzdelme ettől kezdődően feltétlen hatását is veszti. Megfelelő művelés mellett épp az ellenkezője történik. A test és az elme mesteri szintű összhangja tovább tökéletesíthető, és elegendő gyakorlat megszerzésével a művelő rendkívüli gyorsaságra tehet szert. Ez például a taiji (taiji chuan – nagy végső ököl) lényege is, mely szintén belső stílus. Ha pedig így elsajátítjuk a belső erő (qi, vagy csi) irányításának magas szintjeit, mozdulataink tökéletessége (valamint testünk ellazultsága) révén oly kirobbanó erőre tehetünk szert, mely a taiji chuan sajátja, és amely külső stílusok gyakorlásával nem megvalósítható. (A külső stílusok inkább az izomerőre hagyatkoznak. Az izmok mozgás közben feszültségben vannak, a feszesség pedig korlátozza a mozgást és a sebességet. A taiji chuan épp feszültségmentességénél fogva a leggyorsabb és leghatásosabb harcművészeti forma, a harci alkalmazások csúcsa, ezért az elnevezés: nagy végső, vagy végérvényes ököl.)

Az előzőek és taiji azonban csupán egy példa. Nem minden keleti harcművész gyakorol taijit, de bizonyosan gyakorol valamely más belső kultivációt, és nem minden belső úton járó ember gyakorol harcművészetet. Ezekkel a példákkal csak az általunk művelt és javasolt egészség-, és egység-megőrző utakra mutatunk, melyekről tudjuk, hogy működnek. Éppen az a szép, hogy sokféle rendszer létezik, mely abban segíthet bennünket, hogy megtaláljuk az Utat, mely a sajátunk, és amelyen járva békés nyugalommal, egészségben és derűvel szemlélhetjük az Életet. Találjuk meg a számunkra legközelebb álló és leghatásosabb mozgásformát. (lásd még: test és szellem almenüpontunkat) 

Megfelelő étrend

Az étkezéssel kapcsolatban ugyanolyan változások alakultak, és alakulnak ki jelenleg is, amellyel kapcsolatban általánosságban a társadalmi vonatkozások alkalmával is beszélhetünk. Régen, pár száz, vagy akár tíz! évvel ezelőtt akadtak kérdezetlen és triviális sablonok a köztudatban a táplálkozás terén (is). Miért eszünk? Hogy éljünk!

És nem fordítva. Ez az egyik változás. A másik a mit eszünk, és a harmadik, a hogyan esszük és mikor.

Egy remek könyvben (Chang: Az öngyógyítás teljes rendszere) a mester egy frappánsan hangzó alcímmel kezdi az ételekkel kapcsolatos mondanivalóját: Az elfeledett étkek taója

Nos, ez egy kényes terület, annál is inkább, mert az ember nagyon nehezen tud lemondani az élvezetekről. Az érzékeink által sugallt jó meghatározza mindennapi gondolatainkat és cselekedeteinket is. Kimondhatjuk, hogy az érzékeink irányítanak bennünket. Ennél fogva, ha azt is kimondjuk, hogy a csokoládé, vagy a sör hasztalan étek, akkor azt nem esik jól hallani, és rábólintunk. Igen, lehet, de olyan jólesik néha! – mondjuk. Ezzel pedig nincs is semmi baj. Együnk csokoládét, és igyunk néha sört, ha úgy kívánjuk, de mértékkel, és figyeljünk oda a testünkre. Tudatni fogja velünk, mi jó nekünk, és mi nem, és azt is, mikor. A szélsőségek jelenthetnek problémát. Ha viszont kipróbáljuk, és egy ideig egyáltalán nem fogyasztunk egykét „feleslegesnek” mondható ételt, vagy italt, akkor megtapasztalhatjuk, hogy valóban nincs is rá szükségünk, továbbá, hogy jobban érezzük magunkat, és így nem is fogyasztjuk gyakorisággal.

Ha bemegyünk egy mai élelmiszerboltba, (a név eredeti jelentése és mai kínálata érdekes kontrasztot alkot) és körbenézünk, elolvasva az egyes termékeken szereplő összetevőkkel kapcsolatos adatokat, akkor nemes paraszti egyszerűséggel az élelmiszernek nevezett termékek 99%-ára azt mondanánk, nem ehető. És ezzel nem lövünk nagyon mellé. Viszont mivel nincs más a polcon, azt esszük, amit kínálnak, és amit a médiákban vetített reklámokban láthatunk és hallunk. Kivételt képeznek azok az emberek, akik odafigyelnek, mit esznek, legalábbis igyekeznek a lehető legjobban kiszűrni a nem oda illő részeket. És nagyjából ennyit tehetünk, ezt viszont érdemes is megtennünk, ha valóban fontos számunkra az egészségünk.

A könyvesboltok ontják magukból a reforméletmód, és egészség témájú „szakirodalmat” mellyel kapcsolatban nehezen dönthetjük el, melyik jó valóban.

A keleti gyógyászat egyediként kezeli az eseteket, azaz amely probléma felmerül az egyik ember esetében, nem biztos, hogy ugyanazzal a kezeléssel ugyanolyan eredményt ér el egy másik hasonló problémával. Ez vonatkozik a táplálkozás terén is. Az az élelmiszer, ami esetleg hasznos az egyik embernek, nem bizonyos, hogy ugyanolyan hasznos a másiknak, még akkor sem, ha nagyjából hasonló problémával küzdenek, vagy hasonló alkatúak. Persze léteznek olyan alapállítások, melyek megközelítőleg alkalmazhatóak mindenki számára, például a teljes tápértékű, és finomítatlan ételek, vagy a zöldségfélék fogyasztásának ajánlása, és a túl sok állati fehérje kerülése.

A kérdés, mit együnk, valójában nagyon egyszerű. Józan eszünk, és testünk súghatja meg a választ, ha figyelünk rájuk. Próbáljuk ki! Ennél nincs semmi egyszerűbb recept, sem pedig hatásosabb. Életünk pedig talán saját magunk számára is ér ennyi fáradtságot.

Az élelmiszerekben található adalékokra viszont érdemes odafigyelnünk. Azok bizonyosan senkinek sem tesznek jót. Ha belegondolunk, mit jelent a tartósítószer, vagy ételszínezék, a génmódosítás, vagy antibiotikum, vegy-, és permetszer, akkor valóban egyszerűen dönthetünk.

Ha pedig valamely témában bizonytalanok vagyunk, tájékozódjunk ez ügyben.

Egy adott élelmiszer minél több feldolgozáson megy keresztül, annál biztosabb, hogy kerül bele valami, amit jobb nem megennünk, vagy éppen fordítva, kikerül belőle valami, amit viszont meg kellene ennünk. Előbbire jó példa a csipsz, vagy akár a közönséges mai tömeg-kenyér (és még vagy tízezer másik élelmiszer, melyek tele vannak mesterséges adalékokkal), másodikra a hántolt fehér rizs, melyben alig marad tápanyag.

Minden, a test számára idegen anyag méregnek minősül, azért az elraktározódik, lerakódik, nehezítve szervezetünk munkáját, befolyásolva tevékenységének lehetőségeit. Márpedig, ha a test nem teljes, az azonnal kihat a szellemünkre is, veszélyeztetve annak épségét és tisztaságát. És természetesen fordítva.

A hogyan eszünk szintén nagyon jól megfigyelhető jelenség például az utcán egy gyorsétterem teraszán. A gyorsan behabzsolt étel szintén nagyon megterheli a szervezetet, amely így nem tud kellően emészteni, vagyis a megfelelő, létfontosságú anyagok nem tudnak felszívódni, az étel javarészt emésztetlenül távozik, mellyel ugyanannyi energiánk viszont elhasználódik. Az időpont egy másik fontos tényező. A leghasznosabb, hogy: este, lefekvés előtt már ne együnk 2-3 órával, és próbáljunk lefeküdni 11 óra előtt. (ezzel kapcsolatban bővebb információkat találnak, ha a szervóra témájában vizsgálódnak).

Az önsanyargatás-szerű éheztetés sem követendő, még akkor sem, ha fogyni szeretnénk. Mindazonáltal inkább kevesebbet, mint többet. Egy-egy étkezésnél érdemes csak annyit enni, hogy már nem érezzük magunkat éhesnek. Lehetőség szerint ne hagyjuk ki a három főétkezést, de a nasit, és cukrozott üdítőket kerüljük, vagy minimalizáljuk. A megfelelő testmozgás és napi háromszori étkezés, melyben a vacsora este 7-ig bezáróan történik, a legtöbb esetben már önmagában beállítja a megfelelő testsúlyt. (az ételek tartalma természetesen nem mindegy: a legtöbbször javasolható, hogy fogyasszunk lehetőleg teljes értékű ételeket, több zöldséggel és kevesebb hússal)

Lényeges a táplálkozásban a mértékletesség, és az egyes (nem természetes úton előállított, vagy nagyon feldolgozott) élelmiszerfajták kerülése. Az igazi tradicionális ázsiai konyha, (de nem a silány minőségű gyorsbüfé), ha valaki szereti, remek fogásokat kínál minden alkalomra, azon kívül a kínai konyha például ismeri az ételek és alapanyagok energetikai és elemek szerinti besorolását, ezért még több segítséget nyújthat az egészségmegőrzés terén is. Kis odafigyeléssel sokat javíthatunk étkezéseink minőségén.

Környezetünk változásai

Bármerre fordulunk, azt látjuk, hogy a természet él. A táj, illetve környezet nem statikus, hanem tele van mozgással. Az anyag és az energia örvénylése mindenütt megmutatkozik, illetve tetten érhető. Megváltoztatják alakjukat, átalakulnak, de el nem pusztíthatók. Az elemek folytonos körökben mozognak, természetszerűen reagálva egymásra. Amikor az egyik tendencia erősödik, akkor a másik gyöngül.

Ezek az egymást váltó erők megállíthatatlanok és kimeríthetetlenek. Egymásnak ellentmondanak, ugyanakkor egymást ki is egészítik. Ez a világegyetem alapvető működésének szabályszerűsége. A születés pillanatában máris benne van a halál megteremtődése, a növekedésben a hanyatlás, a mozgás ellenpárja a nyugalom, a keménységé a puhaság, az összehúzódásé a kiterjedés, a nyirkosé a száraz.. stb.

Ahhoz, hogy valóban uralni tudjuk életünket, meg kell ismerni a közegeket, úgy mint a magasságokat és a mélységeket, a felhőtlen örömöt és a völgy mélységét, és ne csak egyiket, hanem mindkettőt. A kulcsszó az elfogadás, és az, hogy észrevegyük a finom átmenetek által teremtődött eszenciában megmutatkozó lehetőségeket. Élvezzük az életet! Az élet pozitív aspektusai nagyon feltöltőek, de amikor mélyen érezzük magunkat, abban is megvannak a csírák, melyek már az új lehetőségeket hordozzák. Az adott pillanatbeli hozzáállásunk döntő fontossággal bír.

Az áramlással együtt élni, és létezni, ez adja a lendületet, és az egymásból alakuló kimeríthetetlen lehetőségeket. A mindenkori változások ily módon történő elfogadása és meglovagolása minden élethelyzetben kiváltja a természet felemelő és pozitív energiáinak azonnali visszahatását.