Kínai harcművészet

A kínai harcművészet a test és szellem erősítésének és rugalmasságunk fejlesztésének egyik leghatékonyabb eszköze, de annál jóval több. Egy belső, véget nem érő út, mely többnyire magányos, de korántsem unalmas és egyhangú. A bennünk lévő erő megmunkálása, ha megfelelően műveljük, jelentősen megemelheti életünk színvonalát, pozitív irányban formálva belsőnket, gondolkozásunkat.

Ha röviden és tömören vázoljuk a harcművészet lényegét, akkor azt mondhatjuk: fent, vagy lent. Győztes, vagy vesztes. Lényegét veszti azonban a valaki felett lévő győzelem, ha fókuszunkat saját belsőnkre irányítjuk. Vagyis arra a harcra összpontosítunk, amely önmagunkban zajlik. Ha ezt a befelé fordulást elég kitartóan és mélyre merülve tesszük, kikristályosodhat előttünk azon tiszta felismerés, miszerint mindaz, amit a harcművészet tanulmányozása közben teszünk, nem más, mint küzdelem azért, hogy ne küzdjünk. S aztán a megértés mélyebb rétegei felé evezve felismerjük, hogy küzdenünk sem kell, mi több, azzal csak saját dolgunkat nehezítjük. Akarat helyett messzebbre visz, ha lágyan engedünk. Kevesen ismerik fel ezt az elvet, amely a harci művészetek valódi lényegét jelenti, mely elsőre talán ellentmondásnak tűnhet, valójában viszont egyáltalán nem az.

A kínai harci művészetek tanulmányozása jóval túl kell, hogy mutasson a küzdelemben lévő fölényünk megszerzésén, illetve megtartásán. A harcművészetek elsősorban arra tanítanak, hogyan ismerjük meg önmagunkat. És azután arra, hogyan győzzük le a bennünk dolgozó egót.

Vehetjük úgy, hogy a harcművészet egy eszköz az önmagunk által emelt korlátok ledöntéséhez.

“Ismerd meg magad, és megnyersz minden harcot.”

Sun Ce

A harcművészet az életre tanít. Hogy megálljuk a helyünket, segítséget ad, hogy erőssé, energikussá, magabiztossá, ugyanakkor alázatossá és szelíddé váljunk. A harcművészetekben való elmélyülés egy mélyre mutató, belső út, melyen járva mi döntjük el, végigmegyünk-e, és azt is, merre tartunk. Ha nem térünk le a kiválasztott útról, akkor pedig célba érünk.

 A legnemesebb feladat a belső én felfedezése, és művelése, szellemi erőnk megerősítése és kiteljesítése; a bennünk élő tigris megszelídítése. Ennek megvalósítása csakis kitartó és kemény munkával lehetséges, mely azonban belülről fakadó nyugalmat és elcsendesedést hozva kihat a mindennapi életünk minden aspektusára. Ezzel életünk teljes egészében kiteljesedhet, mellyel segítséget adhatunk másoknak is.

Ha e gondolatokat sikerül magunkévá tennünk, és kemény és kitartó munka révén belsőnket megerősítenünk, olyanok leszünk, mint a bambusz, amely az erős szélben lehet, hogy a földig hajlik, a vihar elmúltával azonban újra a magasba tör.

Az önfejlesztés a magasabb minőségű életet kulcsa. A harmonikus élet megteremtése csupán rajtunk múlik. Az, hogy mennyire vagyunk fegyelmezettek, és hajlékonyak a változások közepette. Az önművelés magasabb szintjeinek elérése, és a komoly tanulási folyamat egy életre szól.

A harci erkölcs

Aki e belső úton járva tekint magára, annak, mint minden igaz szellemű harcművésznek követnie illik egy rendkívül tiszta és meghatározott szabályok mentén futó Igaz Ösvényt:

• Szívünk legyen tiszta, erős és jóságos
• Akaratunk legyen erős
• Tanulmányainkat folyamatosan, kitűnő szorgalommal végezzük
• Szemléletünk minden helyzetben legyen erős és igazságos.
• Tiszteljük az életet, a mesterünket, és az idősebbeket
• Szeressük a saját országunkat, és családunkat.
• Ismernünk kell az etikettet, ismerni az emberiséget,
• Foglalkozzunk a bölcs tanokkal, és tartsunk ki erős és jó hitünkben

Csak így van jogunk arra, hogy igaz harcossá váljunk.

„A győzni tudó nem támad, a vezetni tudó alázatos.”

Lao Ce